Az irodalomterápia során a szövegeket olyan eszközöknek tekintjük, amelyek segítségével kapcsolódni tudunk a szövegben megjelenő és a saját gondolatainkhoz, történeteinkhez és érzéseinkhez, ezáltal egy-egy alkalom során a hangsúly azon van, hogy a kliens milyen megéléseket hoz be a közös térbe. Olvasás során beleéljük magunkat a történetbe, mely által a személyes állásfoglalásaink és beállítódásaink kifejthetővé válnak. Az író és így a szereplők miénkhez hasonló gondolatai, érzései és a történetben előforduló élethelyzetek arra világítanak rá, hogy nem vagyunk egyedül a felmerülő nehézségekkel és kérdésekkel. Sokszor az aktuális probléma és a jelenben olvasott mű találkozásáról szólnak ezek a jelzések, de előfordul, hogy egy korábban olvasott mű hosszú távon kifejtett hatását érezzük magunkon. Az irodalomterápiához tartozik a kreatív írás néven ismert gyakorlatok alkalmazása is. A kézzel írás nagymértékű kognitív kihívást igényel, ezáltal az agyunk több területét dolgoztatja egyszerre.

​

Az irodalomterápia egyik legfontosabb hatása a perspektívaváltás: különböző megoldásokat és kipróbált, járható útvonalakat, illetve az adott helyzetekben résztvevő többi szereplő megéléseinek megértéséhez kínál a szöveg más-más nézőpontokat.  Tükröt tart elénk, felkavarhat, de rá is ébreszthet dolgokra. Az érzelemkifejező írás javítja az érzelemszabályozást, ezáltal fontos szerepet játszhat az agyunk és az immunrendszerünk működésében.